Nyolcadik és egyben utolsó blogbejegyzésünk a tábor legfontosabb összetevőjéről, vagyis magukról a táborozókról szól. Ha igazán hűek akarunk lenni a valósághoz, egyre nagyobb diagramokat kellene rajzolnunk, merthogy a tábor létszáma a szervezők és segítők nagy örömére folyamatosan és megállíthatatlanul nő a kezdetek, vagyis a 2008-as tábor óta :)…
Mikor a nap nagy része már eltelt, felfedeztük a madarakat, a patakot, népművészkedtünk és színészkedtünk, valamint a jól megérdemelt ebéden is túlvagyunk, egy kis szusszanás után jöhetnek a játékok :)!
A TERMIK Táborokra minden évben jut egy szaftos vihar. De nem csak olyan, mint a rajzfilmekben, hogy a hős kicsit vizes lesz, hanem bizony előfordult már sátordobáló erősségű esős-szeles vihar is. Természetesen mindez túlélhető, hiszen a szervezőcsapat jó előre felkészíti a résztvevőket és a sátrakat az extrém időjárásra, így ha lecsap a vihar, már mindenki tudja, mit kell tenni!
Amerre a patak csörgedezik és a fák lombjai árnyat vetnek, ott található a konyhasátor. Pár fa közé kifeszített ponyva védi az esőtől a bronzkori tűzhelyet, a szakácsokat és segítőit. Itt található a tábor élelme, ennek megfelelően nagy becsben tartjuk, és a legtöbb ember számára tiltott terület.
A szakács vezetésével – és a sok kis kéz segítségével – már hajnalban elindul a készülődés, hogy időben elkészüljön a mindig ízletes étel a tábor örömére, hiszen nincs annál jobb érzés, mint finom illatokra megérkezni fáradtan a kirándulásból…
Az év eleji meetingek általában az „alap” dolgokat, legfontosabb megbeszélnivalókat, közösségépítést foglalják magukba. Ilyenkor összegyűlik az egész szervezői-segítői csapat a Művészetek Háza Gödöllő által biztosított nyugodt teremben, ahol kényelmesen el is férünk…
A szervezők már most, majd’ fél évvel a tábor időpontja előtt, gőzerővel dolgoznak a 2012-es TERMIK Táboron. Mint gondolom sejtitek, ahhoz, hogy sokan tudjanak a táborról – és sokan el is jöjjenek –, híresztelni kell, szétkürtölni mindenfelé és beleépíteni a köztudatba. Erről, azaz a tábor „PR hadjáratáról” szól ez a bejegyzés…
A TERMIK Tábor – annak ellenére, hogy nomád tábor – az interneten is jelen van. Na de hogy lehet ez? Miként fér össze a nomád stílus, a sátrazás, a civilizáció teljes hiánya a 21. század vívmányaival, az internettel, a Facebookkal? Ezekre a (tábor szervezésének szempontjából roppant fontos) kérdésekre próbál választ adni ez a bejegyzés…
Már hidegbe fordult az idő, a madarak nagy része elszállt Afrikába, a többi még halkan csipogott, huhogott, sípolt, búgott és kapirgálta a hóval takart földet egy kis elemózsia után kutatva…
Ez nem a mi történetünk kezdete, de akár az is lehetne, hiszen a mai is egy hideg téli nap, amikor a TERMIK Tábor szervezői lelkesen készülnek a következő évi táborra…
