Szakmai programok

Cselekvő környezetvédelem

Szaki: Bilej Kornéla, segítő: Fehér Lantos Sebestyén

termik15_cselekvoMelyik színű kukába dobjam a zsepit? Mire jó az a nagy izé, aminek lapátai vannak, és forog, ha fúj a szél? A Cselekvő környezetvédelem egy olyan szakmai program, ami az általános környezetvédelmi témákat érintve vezeti a táborozókat a környezettudatosság felé – mind a táborban, mind a hétköznapi életben. Kiemelten érinti az energia, a hulladék (szelektív gyűjtés, újrahasznosítás), az élővizek és vízminőség, valamint a környezetvédelmi praktikák témaköröket. Mit tudnak tenni a táborozók a környezetükért a gyakorlatban? Erre a kérdésre is választ kap majd mindenki, aki részt vesz ezen a szakmai programon, színes feladatokkal, játékokkal, a táborhelyet és környékét felfedezve.

A szakmai program bővebb leírása...

„A klímaváltozás a Föld éghajlatának nagymértékű megváltozása, amelyben az emberi tevékenység jelentős és egyre növekvő tényező. Az emberiség az ipari forradalom óta fosszilis energiahordozókat (szenet, kőolajat) éget el, és ezzel üvegházhatású gázokat, főként szén-dioxidot juttat a levegőbe. Ennek eredményeként az utóbbi száz évben a globális átlaghőmérséklet több mint 0,7ºC-kal emelkedett – és ha ez továbbra is a jelenlegi ütemben folytatódik, már a század végére 2 Celsius-fokkal magasabb lesz az átlaghőmérséklet.”

– Olvashatjuk a Greenpeace magyarországi honlapján. Mit tehet tehát egyetlen ember a saját közvetlen lakókörnyezetében, élőhelyén? A szakmai programon belül bemutatjuk, hogy igenis számít, hogy egy ember mit tesz a környezetéért. Szeretnénk rávezetni a táborozókat, hogy fontos figyelniük közvetlen és tágabb környezetük védelmére egyaránt. A szakmai program az általános környezetvédelmi témákat érintve vezeti a táborozókat a környezettudatosság felé mind a táborban, mind a hétköznapi életben.

A táborozókat a következő cselekedetekre szeretnénk ösztönözni:

  • Az energiafelhasználás csökkentése
  • Az ivóvíz elhasználásának, pazarlásának csökkentése
  • Szelektív hulladékgyűjtés
  • Házi praktikák alkalmazása (csapok elzárása, villany lekapcsolása, stb.)
  • A hulladék kreatív újrahasznosítása
  • Megújuló energiaforrások megismerése

A program során a nagy egységtől, a világ állapotától kell eljutnunk egy ember mindennapjaihoz. Ehhez van segítségünkre a tábor infrastruktúrája: az emésztőgödör, a szelektív hulladékgyüjtők, a közelben lévő patak, a Magonc napelemes töltői, a környéken lévő megújuló energiaforrások és azoknak megismerése. A patakban több mérést végezhetünk; megmérjük a víz nitrát és nitrit szintjét, a PH-értékét, a különböző bioindikátorokról írunk feljegyzéseket. A táborhely kukáit kiborítva megvizsgálhatjuk, hogy mennyire ismerik az itteni lakók, hogy melyik anyag hova kerülhet. A csomagolások összehasonlítása: melyik visszaváltható vagy nem visszaváltható, de szelektíven gyűjthető, és melyik az amelynek mindenképpen a lerakóba vagy az égetőbe kell kerülnie. Ezáltal otthonukban is tisztában lesznek azzal, hogy melyik szemetet hova dobják. A Nap, a szél, a víz világban lévő felhasználása: erőművek, kollektorok, turbinák, stb. Ezeknek ismertetése, előnyei és hátrányainak megvilágítása.

A program – célkorosztályából és időtartamából is következően – természetesen nem szigorúan szakmai, és főleg nem lexikális jellegű. A cél egy játékokkal, kreatív tevékenységekkel teletűzdelt, érdekes információkat átadó és remélhetőleg a gyerekek környezettudatos attitűdjét megalapozó program.

Írta: Kotormán Ábel

Dráma

Szaki: Kotormán Ábel

termik13 dramaAz adott táborhely környékéhez kapcsolódó legendák, helyi mondák felhasználásával egyik szervezőnk vagy felkért „meseírónk” minden táborra ír egy ún. „keretmesét”. Ezen történet egyes fejezeteit minden nap felolvassuk este a tábortűznél, mely fejezetet másnap a Dráma foglalkozáson résztvevő család színpadra tesz. Ez a program segíti a családfő-gyermekek és a gyermekek-gyermekek közti konfliktusok elsimítását, hiszen időtartama miatt lehetőséget ad hosszabb szituációs játékok, mediációs foglalkozások lebonyolítására is. A program továbbá – szerep-megvalósításain keresztül – segíti a táborozók önkifejezését. A gyerekek jelmezeket, díszleteket, koreográfiát terveznek a darabhoz, sőt, már volt saját dalokat tartalmazó zenés produkció is. Az elkészült műveket minden este az e célra kialakított tábori színházban mutatják be a többi táborozónak és szervezőnek.

A szakmai program bővebb leírása...

A drámaelőadások alapja mindig az azévi keretmese. Az esténként a tábortűznél felolvasott egy-egy fejezetet fogja másnap a sorra kerülő család előadni – úgy dolgozva fel a szöveget, ahogy nekik tetszik, azt hozva ki belőle, ami nekik fontos, hangsúlyos. A családok teljes szabadságot élveznek e kérdésben.

Nehezítheti a feladatot, hogy ami este, a tábortűznél kellemes ritmusban folydogáló mesének hangzott, abból most pörgő cselekményű, párbeszédes szerkesztésű valamit kell faragnunk, akkor is, ha nem az.

Nyugodtan húzzunk a szövegből, illetve amit csak lehet, alakítsunk párbeszéddé, akcióvá. A családfő úgyis már legalább egy nappal előbb tudja, hogy melyik szövegrészlettel fognak dolgozni, tehát lesz ideje elkezdeni a szöveg átalakítását, családraszabását. A gyerekeknek remek ötleteik szoktak támadni, szerencsére a tapasztalatok szerint jó páran vannak megáldva dramatikus vénával.

Ne feledjük, hogy a drámafoglalkozás igazi célja és lehetősége, hogy a családok jobban megismerhessék egymást az egész napos munka közben. Pontosan a közösségképző erő miatt szükségszerű, hogy ezen a napon minden család (kizárólag) a saját papijával-mamijával és a koordinátorként részt vevő drámaszakival dolgozzon, hiszen a színházi előadásra készülve fejleszteni lehet a gyerekek és a családfő-gyerek(ek) közötti együttműködést, hatékony kommunikációt – persze nem utolsósorban az esti előadás hatalmas sikerélmény lehet az egész csapat számára.

Egy egész napot eltölteni a dramatizálásra szánt meserészlettel egyrészt komoly lehetőséget jelent, másrészt nem kis feladatot.

A tábor területén kell dolgozni, lehetőleg diszkréten, úgy, hogy az esti közönség ne láthasson túl sokat előre az előadásból.

Többnyire az érdemi munkával meg szokták várni a családok, hogy a többiek elinduljanak napi túrájukra. A tábor tematikájában ez egy könnyebb szakmai program a túrázós-hegymászós programokhoz képest, ráadásul fontos, hogy pihent gyerekekkel legyen lehetőség a nap folyamán dolgozni. Mindenképp hasznos, ha bemelegítő, energetizáló-jégtörő-bizalomerősítő játékokkal készülünk fel a tulajdonképpeni munkára.

A családfőnek, családnak joga és lehetősége van eldönteni, hogy milyen formában és stílusban dramatizálja a mesét, valamint joga van azt is eldönteni, hogy milyen szereposztással, stábbal dolgozik.

Fontos eldöntendő kérdés például, hogy kell-e egyszemélyes rendező? És jó ötlet-e, ha a rendező a családfő? Vagy van olyan gyerek a családban, aki szívesen csinálná és jól is menne neki? Kell-e technikai stáb? Jelmezes, díszletes, netán világosító? Lehet, hogy szükség lesz rájuk vagy másra, de az is lehet, hogy nem.

Az nagyon fontos, hogy minden gyereknek, a család minden egyes tagjának legyen (találjunk) komolyan vehető szerepet. Ha nincs elég szereplő a jelenetben, lehet technikai személyzetté avanzsálni, vagy lehet görög tragédiásan kórust alakítani, vagy új szerepet hozzáírni a meglevőkhöz, statisztákat keresni, stb. Úgy sokkal könnyebb hatékonyan dolgozni, sikerélményt szerezni, ha mindenkinek van normális feladata. Amit ő annak tud érezni.

Örömfoglalkozásnak kell lennie a drámás napnak – ha van olyan gyerek a családban, akinek inkább kínzás a szereplés, akkor az a legjobb, ha megmondja, mit tud, mit szeretne vállalni a közös munkából.

Nomád táborról lévén szó a díszletezési-jelmez-világítási és egyéb technikai lehetőségek igen korlátozottak. De erre úgy is tekinthetünk, mint hatalmas előnyre. A szersátorból beszerezhető alapanyagok (papírok, filcek, olló, illetve akár „komolyabb” tábori felszerelési tárgyak) a gyerekek kezében bármivé át tudnak változni és át is szoktak.

Nehezebbé teszi a munkát az, hogy tipikusan a dél körüli kánikulában is kénytelen a család az előadással foglalkozni. Ezt célszerű észben tartani a napi munkára felkészülve, az időkeretek kijelölésekor. Jó próbahelyet kell találnunk, ahol van árnyék, lehet pihenni is, és elég hely van mind a színpadi mozgás lejárásához, mind a jelmez- és díszletkészítéshez.

Elég intenzív testi-lelki-szellemi koncentrációt igényel a drámafoglalkozás, mindenképpen figyelni érdemes, hogy a gyerekek ne váljanak túl fáradttá, és mivel fáradtan nem megy a munka, ezzel ingerlékennyé, frusztrálttá. Az, hogy melyik család mennyit, milyen ütemezésben dolgozik, csak a családtagok életkorától, állapotától, egyebeitől függ. Ehhez jó, ha tudunk alkalmazkodni.

Ebéd után nagyobb szünet következik, ki lehet szakadni az aznapi munkából, hogy aztán este még egyszer-kétszer elpróbálhassák a darabot. Ilyenkor fontos figyelembe venni a fényviszonyok megváltozását; mind a szereplők és kellékek láthatósága, mind az esetleges felolvasandó szöveg szempontjából.

És mivel a lényeg a közös „örömzenélésen” van, a kisebb bakik nem számítanak, sőt, csak emelik az előadás értékét :)!

Írta: Mihalovics Éva, Kotormán Ábel Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából

Élőhely

Szaki: Lipka Borbála, segítő: Szentesi Zsombor

E program a környék természeti értékeinek bemutatása mellett nagyobb hangsúlyt fektet az ember és a természet viszonyára. Szeretnénk bemutatni a táborozóknak, hogy a nemzeti parkokra jellemző rezervátumszerű védelem helyett létezik egy társadalmi-, kulturális-, gazdasági- és természetvédelmi érdekek összehangolásán alapuló védelem is. A területen előforduló fajok játékos megismerése mellett szerepjátékokkal kívánjuk rávezetni a gyermekeket, hogy a természeti értékek hosszú távú megőrzése és gondozása is járhat gazdasági előnyökkel, vagyis az ember nem a Föld kincseinek fölélésével biztosíthatja fönnmaradását, hanem megfelelő tevékenységgel, életformával és szemlélettel még gazdagíthatja is azokat. Közben megismerkedünk olyan fogalmakkal is, mint a biodiverzitás és a fenntarthatóság.

A szakmai program bővebb leírása...

Évről-évre fontosnak tartjuk egy olyan szakmai program levezetését, ami mindig az adott táborhely környezetére specializálódik. A helyi értékek ezen keresztül összességükben, komplex formában jelennek meg a gyermekek számára. A foglalkozásokat rendszerint egy bizonyos élőhelytípus köré építjük fel, ezért használjuk általánosságban az „Élőhely-program” elnevezést rá.

Mint e névből is kiderül, egy nagyon átfogó szakmai programról van szó, ennek összes hátrányával és előnyével. Lehetőség nyílik a természetet a maga egészében látni és láttatni: „minden mindennel összefügg”. Ugyanakkor „aki sokat markol, keveset fog”! Tehát célszerű megfogalmazni egy konkrét célt, s aköré fölépíteni a programot.

Elengedhetetlen a többszöri terepszemle, az adott hely – a tábor időpontjában megfigyelhető – flórájának és faunájának minél alaposabb ismerete. A könyvekben, interneten található információkon kívül célszerű fölvenni a kapcsolatot a helyszínt jól ismerő szakemberrel is!

Néhány téma a sok közül:

  • Hol vagyunk? (Melyik nemzeti parkban, tájvédelmi körzetben, stb.)
  • Élőhelyismeret a MÉTA-program segítségével
  • Az adott helyen megtalálható különleges fajok
  • Természet és ember kapcsolata (tájhasználat)
  • Vizes élőhelyek vizsgálata
  • Gyógy-, és festőnövények
  • Természet-, és környezetvédelmi szempontok

Írta: Dr. Dobos István Péter Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából

Konyha, táplálkozástan

Konyhás csapat: Antal Barnabás, Ács Regina, Kada Adrienn, Kovács Dániel

termik13 konyha

A tábor során a résztvevők étkeztetése a bronzkori tűzhelyeken készült fogásokból történik. Ehhez járul hozzá a konyha és táplálkozástan program, ami során a táborozók nem csak elkészítik a tábor napi étkeit, de egyben interaktív foglalkozásokon keresztül megismerkednek a klímabarát  táplálékpiramissal, hallanak más kultúrák fogyasztási szokásairól, illetve csoportos feladatokon keresztül feldolgozzák a fogyasztói társadalom és a globalizáció fogalmát is. A  nagyjából tíz fős családok a konyha program során a főszakács, illetve a konyában dolgozók irányítása alatt maguk is részeseivé válnak a főzési és konyhai feladatoknak. Ezek a feladatok általában a zöldségpucolás és szeletelés, fagyűjtés, illetve a hozzávalók előkészítése a szakács számára. Mikor pedig az ételek már a kondérokban rotyognak, kezdetét veszi az interaktív táplálkozástan program, amiből mindenki kiveszi a részét, akár rajzolással, akár aktív részvétellel.

A szakmai program bővebb leírása...

A szakmai program elsődleges célkitűzése és elvárt „produktuma”, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű élelemmel lássa el a tábor minden résztvevőjét.

Ebbe a folyamatba a gyermekeket bevonva nem csak jelentős segítséget, „dolgozó kezeket” kapunk a főzéshez, hanem szándékunk szerint fejlesztjük a táborozók önállóságát és önellátóságát, valamint rámutatunk arra, hogy a közösségek hosszútávú fennmaradásához elengedhetetlenül szükséges minden egyén munkája és energiabefektetése. Az egyik nap elvégzett munkáért „cserébe” más napokon a többiek munkájának gyümölcsét fogyaszthatják a gyermekek.

Fontos feladatunk és nem titkolt célunk, hogy a program során minden táborozó megtalálhassa a magának tetsző és való feladatot; ezáltal önkéntes feladat- és felelősségvállalásra, a későbbiekben akár otthoni aktivitásra ösztönözzük őket.

A táborozókat már a munkafolyamatok kezdetébe bevonjuk, így képet kapnak az egyes ételekhez szükséges alapanyagokról; átérzik, hogy az otthonihoz képest mennyivel komolyabb szellemi és anyagi erőforrásokat kíván egy 100 fő fölötti nomád tábor élelmezése.

Fontos állomás a szükséges alapanyagok beszerzése. Ennek során pénzügyi és logisztikai lehetőségeinkhez mérten igyekszünk előnyben részesíteni a helyi termelőket és a helyből származó alapanyagokat, de legalábbis a helyi kereskedőket. Ezáltal követendő példát mutatunk a táborozóknak, hiszen a komoly környezetvédelmi előnyök mellett a táborhely környéki (jellemzően kis)település gazdasági fejlődését támogatjuk a nagyvállalatok helyett.

Az alapanyagok összeállítását és sikeres megérkezését követően többféle, egyaránt nagy figyelmet és koncentrációt igénylő feladat várja a táborozókat (és persze a konyhai személyzetet): a tűz meggyújtása, majd folyamatos táplálása a szervezők és segítők által épített zárt égésterű bronzkori tűzhelyekben; az alapanyagok előkészítése (zöldségpucolás, reszelés, szeletelés, …), a szükséges mennyiségek kimérése, vízmelegítés, a folyamatosan használt konyhai eszközök tisztítása (mosogatás), az étkezésekhez a táborozók összekolompolása, majd az adagok kiosztása (mindenkinek jusson!), és még sorolhatnánk…

Fontos, hogy amellett, hogy a táborlakókat minden étkezésre pontosan elkészülő, egészséges és elegendő táplálék várja, a konyha szakmai programon résztvevők gazdagodjanak „konyhaművészeti” és táplálkozástani ismeretekkel is. Azaz mondjuk el nekik, hogy miért olyat és miért úgy főzünk, ahogy.

Az ételek készítése közben térjünk ki arra, hogy milyen tényezőkre kell ügyelni az egészség tartós megőrzése érdekében (pl. növényi rostok szükségessége a belek stimulálására, a táplálkozási ritmus szükségessége, nehéz ételek után a testmozgás és a fürdőzés elkerülésének szükségessége). A gyermekek életkorának és érdeklődési szintjének figyelembevételével ejtsünk szót a fehérjékről, szénhidrátokról, zsírokról, ásványi anyagokról és vitaminokról; mindezeket járja át az az érzés, hogy az egészség több mint ezen alkotóelemek számtani összessége.

A tábor szemléletének megfelelően mindenképpen ejtsünk szót a természetben vadon növő jellegzetes gyógy- és fűszernövényekről, különös hangsúlyt helyezve azokra, amelyek a táborhely környékén is megtalálhatóak. Amennyiben a gyermekek szabad kapacitása engedi, esetleg valamilyen más szakmai program során erre a szaki lehetőséget ad, terepi munkaként gyűjtessünk is a táborozókkal ezekből a növényekből. Mondjuk el jellegzetes ismertetőjegyeiket, illetve a konyhai felhasználásuk lehetséges módjait (fűszer, tea, stb), és ezeket a gyakorlatban is alkalmazzuk. Természetesen külön hangsúlyozzuk, hogy védett természeti területen mindenfajta növény gyűjtése szigorúan tilos!

Szintén a résztvevők életkorának, érdeklődésének és az aznapi konyhai teendők számának függvényében beszélhetünk az egészségre káros, akár szenvedélybetegséget előidéző anyagokról (alkohol, nikotin, drogok); a függőség alapvető természetéről (pl. a koffeinhez, a csokoládéhoz, a cukorhoz, vagy rossz szokásokhoz, mint a körömrágáshoz hasonlítva), valamint a felismerés és a változtatás lépéseiről, illetve a helytelen táplálkozáshoz/fogyasztáshoz kapcsolódó betegségekről (pl. tüdőrák, tüdőtágulás, elhízottság, anorexia, cukorbetegség).

Tapasztalataink szerint ez a szakmai program veszi leginkább igénybe a táborozók fizikai és szellemi erejét, kitartását, lelkesedését. Ezért nagyon fontos, hogy a konyhai személyzet és a családfő előre egyeztessen a család életkoráról, esetleges gyenge pontjairól, illetve az elvárt feladatokról – ez utóbbiakat megfelelően lelkesítő körítéssel a családfő előre tolmácsolja a gyermekek felé!

Lehetőség szerint a főbb munkafolyamatok befejezése után biztosítsunk kis szüneteket, pihenőidőket a gyermekeknek – de be kell látnunk, hogy bár az elméleti ismeretanyag mennyisége igazodhat a táborozók fáradtsági szintjéhez, a napi étkezésekre mindenképp el kell készülni időben és elegendő mennyiségben az ételeknek!

Írta: Farkas Boglárka Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából

Néprajz, kézimunka

Szaki: Varga Gyöngyvér és Gődény Márta

termik13 neprajzA táborhely környékének néprajzi értékeinek, az emberek régi és mai életének bemutatása, összehasonlítása a táborozók mai életvitelével is (szokások, esetleg életmódbeli különbségek). Betekintés a környék történelmébe, konkrét történelmi emlék segítségével. Népi kézműves technikák átadása a gyermekeknek, közös kézműveskedés (nemezelés, karkötőzés).

A szakmai program bővebb leírása...

A néprajz program egy rég letűnt sajátos korba kalauzolja el a táborozókat, ahol a nép évszázadokkal korábban kialakult szemlélet szerint élte jellegzetes életét. Ez a mára szinte feledésbe merült életforma szoros kapcsolatban állt a természettel; a mindennapok tevékenysége a természet adta körülményekhez igazodott.

A ma esetleg fáradságosnak tűnő életvitel a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szokásokat követte. Különösen nehéz, szigorú világ volt ez, amelyben keményen dolgoztak és minimális kényelemben éltek. Gondolunk itt például a pákászoktól kedve a sóvágókon át a vákáncsosok nehéz fizikai munkájára.

Ugyanakkor teljes életet élő hagyománykörük volt. Az élet egészét áthatotta a hagyomány és szokásrend.

A program nem rekonstruálni szeretné a régmúltat, csupán némi ízelítőt adni a tábor résztvevőinek az emberek egykori küzdelmes, de maguk számára fontos és megbecsült munkájáról, nehéz és küzdelmes életéről.

Azzal, hogy a gyerekek betekintést nyernek eleink életébe, könnyebben el tudják helyezni magukat a világban. A foglalkozás egyik fő pedagógiai célkitűzése, hogy a résztvevők játékosan megismerkedjenek saját kultúrájukkal, ezáltal természetes magyarságtudat alakuljon ki bennük.

Ez az a program, ami mindenképp több előzetes terepszemlét igényel a táborhelyhez közel eső településre. Fontos, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki a helyiekkel, mielőtt gyerekeket vinnénk hozzájuk.

Legtöbb esetben érdemes a helyi polgármesterrel, esetleg a lelkésszel felvenni a kapcsolatot, és rajtuk keresztül megszerezni a szükséges belépőjegyeket, vagy akár díjmentes belépésre jogosító engedélyeket a lehetséges helyszínekre (pl. tájház, templom, kultúrház, stb). Általában nagyon lelkesnek és segítőkésznek bizonyulnak.

Ehhez kapcsolódik, hogy nagy hangsúlyt kell fektetni arra még a program elején, hogy tisztázzuk a gyermekekkel, hogy a helyiek rendkívül sokat segítettek nekünk a program megvalósulásában, és ennek megfelelő tisztelettel legyenek irántuk. Ez sokszor talán magától értetődő, de jobb tisztázni még a program elején.

Nagyon fontos, hogy élményszerűen, kreatív játékokon keresztül próbáljuk meg átadni az adott térség kultúrájának jellemzőit, ne csupán egy száraz előadás formájában. Ehhez kapcsolódik, hogy a gyermekeknek mindig hagyjunk elegendő időt az egyes helyszínek önálló felfedezésére. Elkerülendő, hogy a helyszínre érkezve azonnal adatokkal lássuk el őket. Időt kell hagyni nekik arra is, hogy önálló következtetéseket vonjanak le, és aztán kérdéseket formáljanak a témával kapcsolatban. Ezzel ők is jobban magukénak érzik az információt, amit utána kapnak.

Gyakran problémát jelenthet, hogy a program helyszíne nem elég „élő” a gyermekeknek, mivel egy romról vagy egy poros tájházról van szó. Nagy kihívás a program vezetőjének ezeket élővé és érdekessé tenni, de nem lehetetlen, hiszen egy bevezető beszélgetéssel, jól célzott kérdésekkel már fogékonyabbak lesznek a további ismertetésre.

A Néprajz program szerves részét képezi a kézimunka foglalkozás is, hiszen remekül átvezethető, integrálható abba.

A kézimunka program során a csapat egésze hoz létre egy produktumot, aminek készítése során mindenki kiveszi a részét a folyamatokból. A csoport különböző képességű gyermekei számára (fejlődési szint, egyéni tulajdonság) a program vezetője differenciálva támaszt követelményeket.

A gyermek egész személyiségének fejlődését elősegítik az olyan követelmények, amelyek az ő képességeihez igazodnak, ezért a program vezetőjének felelőssége felismerni, hogy melyik gyerek mire alkalmas.

Az erőfeszítéssel elért eredményt, még ha nagyon kezdetleges is, ugyanúgy értékelni-dicsérni kell, mint a jobb képességűek munkáját. A megerősítésnek nagy szerepe van.

A táborozó számára az ábrázolás játék, amit mindig örömmel végez. Az ábrázolás érdekes témáival a gyermek figyelme fejleszthető. Élmények hatására érdeklődésük szélesedik, sikerélmények hatására ábrázolóképességük fejlődik.

Az ábrázolótevékenység vagy kézimunka foglalkozás alapja a tárgyakról szerzett sokoldalú tapasztalat (tapintás, irányok, mozdulatokkal való utánzás, megfigyelés, anyagok és eszközök tulajdonságainak megismerése: puha, alakítható, sima, színes, ragad, görbe, szabályos, szakad stb). A program során sokféle anyaggal dolgozunk, ami külön élmény a gyerekek számára (pl. gyapjú, fa, pamut, növényi részek).

A foglalkozás célja, hogy felkeltse a gyermekekben a ceruzával, a festékkel és más anyagokkal, eszközökkel való tevékenység vágyát, az ezek iránti lelkesedést, hogy ezáltal juttassa őket az ábrázolás élményéhez.

Keltse fel bennük az érdeklődést, rácsodálkozást, díszítőkedvet és -készségét, az alkotás örömeit, fejlessze emlékezetüket és a természet utáni ábrázolást; alakítsanak ki forma- és színképzeteket.

A feladatok sikeres teljesítése hozzájárul a gyermek látási, tapintási, mozgási érzékelésének összerendeződéséhez, a vizuális élmények átéléséhez. Gazdagodnak képzeteik, fejlődik képzelőerejük.

Fontos megjegyezni, hogy tapasztalataink szerint a természetes, nomád környezet inspiráló hatással van a gyermekekre ilyen szempontból, olyannyira, hogy többször a szabadidő során is igényük van különböző kézműves tevékenységek végzésére.

Írta: Farkas Boglárka Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából

A természet éléskamrája

Szaki: Borgulya Gizella, segítő: Kotormán Áron

A Természet éléskamrája program során szeretnénk, ha a gyerekek megismerkednének a táborhely környezetében fellelhető „természeti erőforrásokkal”, illetve ezek étkezésben, gyógyításban, háztartásban, akár kozmetikában való felhasználásával. Ismerjék meg a táborhely környékének ehető, gyógyító növényeit, az elkerülendő mérges gombákat és az ártalmatlan bogyókat. A természet ajándékainak felhasználása könnyebbé teheti mindennapjainkat is, ám ezek az ajándékok sok szem előtt rejtve maradnak. Szeretnénk, ha a gyerekek a mindennapokban tudatosan és a természeti erőforrások hosszú távú fennmaradását is szem előtt tartva tudnák használni az itt szerzett tapasztalatokat, éljenek akár vidéki tanyán vagy egy nagyváros szívében.

A szakmai program bővebb leírása...

Ezen a programon a gyerekeket arra próbáljuk rávezetni, hogy a természet kizsákmányolása helyett azzal harmóniában is lehet élni. A fenntartható fejlődés gondolatvilágát követve szeretnénk megérteni a táborozókkal, hogy hosszú távon a fejlődés nem mehet természeti környezetünk rovására.

A program lényege, hogy a gyerekek megismerjék a természet által nyújtott lehetőségeket: a gyógynövényeket, az ehető erdei gyümölcsöket, bogyókat, valamint a vadon gombáit. Fontosnak tartjuk, hogy a táborozók a tábor végére a gyógynövények gyakorlati hasznával tisztában legyenek, felismerjék őket és megismerjék gyógyhatásukat (különböző jellemző gyógyteák, pl. kakukkfű, orbáncfű, zsálya, stb.).

Szeretnénk, ha a szakmai program után a gyerekek nem csak felsorolni tudnák a táborhely környezetében lévő élővilág elemeit, hanem azok felhasználásával is tisztában lennének. Tudják melyik növény vagy gomba ehető, vagy épp mérgező, melyiket tehetjük a sebre és melyik jó a görcsbeállt izmokra. Amikor hazaérnek, otthonukban tartsanak egy-egy olyan növényt, amelynek felhasználási módjával tisztában vannak.

Ezzel olyan hasznos tudás birtokába kerülnek, amely erdei séták, táborok, hosszabb expedíciók és a mindennapok során is felhasználható.

Írta: Baditz Máté

Túlélés a természetben

Szaki: Leidinger Árpád és Königsberger Richárd

termik13 tulelesTájékozódási ismeretek átadása, terepi jellegzetességek áttekintése, majd térképhasználattal kapcsolatos interaktív feladatok: előzetesen térképen kijelölt útvonal alapján A pontból B pontba kell eljutni, a programvezető segítsége nélkül. A program részét képezi a biztonsággal meghatározható, ehető növények keresése és ismertetése, a tűzgyújtás praktikáinak elsajátítása, valamint általános elsősegélynyújtási ismeretek.

A szakmai program bővebb leírása...

A túlélés a természetben szakmai nap elnevezése esetleg megtévesztő lehet, hiszen a program témája nem egyszerűen egy fiktív, a vadonban bekövetkező nem várt eseményre, esetleg balesetre koncentrál.

A foglalkozás célja alapvetően az, hogy a mindennapi életben is hasznosítható, praktikus, reális, életkoruknak megfelelő ismeretekkel ruházza fel a résztvevőket, a természetjárás és az ezen belül felmerülő esetleges szükséghelyzetek terén.

A tábor résztvevőinek életkora miatt (10-14 év) elsősorban érzelmileg próbáljuk a gyerekeket a természetben való mozgásra, tartózkodásra csábítani. Hiszen aki „nem jön ki”, annak nincs szüksége az ottani túlélésre sem.

Az érzelmi „csábítás” tulajdonképpen olyan élményközpontú tevékenységeket jelent, melyeket csak a helyszínen, az adott csoportok összetételét megismerve lehet testre szabni.

Ezek az élmények lehetnek intellektuálisak, sportorientáltak, játékosak, esztétikaiak. Természetesen ezek nem tisztán, hanem keveredve jelennek meg a programban, hiszen a csoportok vegyesek, de az egyes családok családfőivel történő előzetes egyeztetés alapján lehet ezeket megfelelően súlyozni.

Intellektualitás: elsősorban az erre a korra jellemző értelmi nyitottságra alapoz, sok kérdéssel és válasszal a növényzettől az állatvilágig, az időjárástól az erdőben található ehető növényekig, a tűzgyújtástól a menedékhely-készítésig, az esetleges technikai felszerelésektől a térképolvasásig.

Sport: ha a csapat összetétele fizikailag homogén; esetleg idősebb, jobb állóképességű gyerekekből tevődik össze és az erre vonatkozó igény is felmerül, akkor hosszabb túrák megvalósítása is lehetségessé válik. Velük akár távolabbi helyekre is el lehet jutni, és ha már kellően elfáradtak, akkor lehet adagolni az információkat.

Játék: ez megvalósulhat előre elkészített térképekkel történő tájékozódási játék keretében, ahol kettesével vagy akár közösen keresünk meg kijelölt pontokat. De lehet, hogy a túrába illesztünk olyan részeket (meredek löszfal, ágas-bogas mászható fa, szikla, patak) ami számtalan lehetőséget biztosít különböző játékokra.

Esztétikum: olyan helyek felkeresése, aminek a látványa a gyerekeket „szájtátásra” készteti. Például csodálatos kilátás egy hegytetőről, vagy egy óriási fa az erdőben, esetleg pirkadat, napfelkelte megtekintése stb. Ez is a bevezetőben megfogalmazott élményközpontú megközelítését szolgálja a programnak, melyen keresztül a résztvevőkhöz közel kerül a természet és szívesen térnek majd oda vissza egy esetleges következő alkalommal.

A program általános szakmai tartalma:

  • A térkép:
    • Szintvonalas domborzatábrázolás és ennek összevetése a valós tereppel (pl. magas dombtetőről körbetekintve)
    • Térképi méretarány, távolságmérés a térképen és a valóságban
    • Alapvető térképjelek ismerete tájékozódási alapfogalmak A tájoló használata (min. 2 főre 1 tájoló)
    • A térkép tájolása
    • Helymeghatározás tájoló és térkép segítségével, sok gyakorlati feladattal
    • Természetben található jelekkel való tájékozódás (mohos fatörzs, hangya-boly, évgyűrűk, csillagképek)
  • Időjárási jelenségek megfigyelése
    • Átlagos nyári napon látható időjárási jelenségek közös észlelése, a létrehozó okok áttekintése (felhőképződés, hajnali harmat, csapadékképződés, légáramlatok)
    • Előrejelző módszerek
    • Csapadékmérés, a hőmérséklet napi mérése, egyszerű hajszálas légnedvességmérő összeállítása
    • Népi időjárási megfigyelések (pl. alacsonyan szálló fecskék, barlangból kijövő medve, Medárd-napi eső)
  • Az útközben előforduló, különböző célokra hasznosítható természeti erőforrások megismerése:
    • Ehető és mérgező növények, gombák
    • Tűzcsiholás módszerei
    • Optimális menedékhelyek
  • Elsősegélynyújtás alapjai:
    • Beteg állapotának felmérése
    • Újraélesztési technikák
    • Hordágykészítés
    • A beteg ellátásának praktikái

Írta: Mayer Zsolt, Mayer Márton, Dobos Balázs Idézet a TERMIK Tábor Szervezeti és Működési Szabályzatából

Kapcsolat

Központi telefon:
+36 20 469 0512
Postacím:
2111 Szada, Árpád u. 30.

Partnerek, támogatók:

GlaxoSmithKline: anyagi támogatás
Gödöllői Waldorf Iskola: szakmai partner
Greenpeace: szakmai partner
MagNet Magyar Közösségi Bank
Barion: fizetési szolgáltató