Amerre a patak csörgedezik és a fák lombjai árnyat vetnek, ott található a konyhasátor. Pár fa közé kifeszített ponyva védi az esőtől a bronzkori tűzhelyet, a szakácsokat és segítőit. Itt található a tábor élelme, ennek megfelelően nagy becsben tartjuk, és a legtöbb ember számára tiltott terület.
A szakács vezetésével – és a sok kis kéz segítségével – már hajnalban elindul a készülődés, hogy időben elkészüljön a mindig ízletes étel a tábor örömére, hiszen nincs annál jobb érzés, mint finom illatokra megérkezni fáradtan a kirándulásból…
2012-ben, az ötödik TERMIK Tábor évében indítottuk útjára tábori blogunkat, melynek segítségével mindig egy-egy középiskolás segítőnk mutatja be a tábor létrejöttét, előkészítését.
Készülődés a táborra:
A szakácsok már hónapokkal a tábor előtt előállnak egy étrenddel és az alapanyagok mérhetetlen hosszú listájával. A konyhások egy másik feladata, hogy az őszi terepszemlén egyeztessenek a helyi boltokkal az extra nagy mennyiségű tej, zöldség és kenyér termékről, hogy a tábor idején reggelente a beszerző kocsi feltölthesse friss élelmiszerekkel a készleteket. Nem sokkal a tábor kezdete előtt, egy lelkes szervezői csapat vállalkozik arra is, hogy az alapanyaglista segítségével megvegyenek minden tartós élelmiszert.
A tábor idején:
Immár a konyha teljes pompájában, felkészülten várja a táborozókat, kik nem sejtik, hogy egy napon majd ök állnak a mosogató mögött :).
Reggelente begyújtjuk a tüzet a földbe ásott tűzhelyben, amit a bronzkori emberek hagytak ránk, nem is gondolva arra, hogy évezredekkel később is mintájára építkezünk. A zöldséghéjakat és az ételmaradékokat a konyhától kicsit távolabb eső emésztőgödörbe gyűjtjük. Azokat az ételeket, amiket hűteni kell, vagy nincs szívünk kidobni (mert olyan finomra sikerültek), a patakban és a hűtőgödörben tároljuk.
Minden nap a közeli település közkútján feltöltjük vizesballonjainkat és a táborba szállítjuk őket, de volt arra is példa, hogy lajtos kocsin érkezett a víz. Ezt a vízet csak főzésre és ivásra használjuk. Jobb napokon, egy kis szörp is kerülhet a ballonba.
Nagy szerepük van a gyerekeknek a főzésben, ők mosnak, pucolnak, aprítanak, ami hatalmas segítség a szakácsoknak, mert több mint száz éhes szájat látnak el. Másik nagy feladatuk a fagyűjtés, hiszen a tüzet egész nap táplálni kell. A nehéz munkálatok közben a gyermekek megismerkedhetnek az alapanyagokkal – melyik honnan származik –, vagy éppen hogyan a legízletesebb elkészíteni…
Mikor a tábor felébred, s a reggeli tornától felfrissülve és kicsit megéhezve a konyha felé veszi az irányt, már várja őket a kása, meleg teával. A szakmai programok indulása előtt kiosztják a tízórainak való kenyeret és a rávaló zöldséget, lekvárt, májkrémet… Ebédre leves és mindig változatos második készül. Ha valaki éhen maradna ebéd után (ami persze sosem fordult elő), felesleges aggódnia, mert hamar eljő az uzsonna ideje (gyümölcs és/vagy csoki!). Már csak a vacsora van hátra, amire vagy főtt, vagy nem főtt kaja van.
Étkezések után kerül sor mindenki kedvenc programjára: a mosogatásra. Három lavórban mártjuk meg a tálainkat, egy ultrás, egy hypós, és egy öblítő vízben. És ha esetleg ezeket a sorokat egy ANTSZ-es bácsi is olvassa, nincs ok aggodalomra, hiszen a mosogató vize a csapvíznél is tisztább forrásból ered, igen jól hypózzuk és gyakran cseréljük :). Ezek után az edények a legnagyobb tisztaságban csillognak a Napon!
Este felé, miután a konyhai teendőnk a végére ért és rendben hagytuk a konyhát a másnapi csoport számára, odagyűlhetünk a többiekhez a tábortűzhöz, megpihenni. Következő napokon, étkezésnél már visszagondolhatunk arra, hogy mennyi odafigyeléssel készült és alakult át kész állapotába az étel.
Írta: Kovács Dániel és Nagy Ábrahám
A blogbejegyzést – születésnapja alkalmából – ajánljuk korábbi főszakácsunknak, Bencze Áginak :)!
