Áprilisban ismét a Balaton környékén barangoltunk a szokásos tavaszi “többnapos” kéktúra keretében! Beszámoló…
ELSŐ NAP
Ma reggel én késtem. Ezt is el kell egyszer kezdeni. Kicsivel többen, mint húszan vágtunk neki az első napnak. Hosszú és unalmas aszfalt út hozott ki Tapolcáról, de legalább gyors volt. Egy óra séta után megálltunk reggelizni az árokparton. Kellemesen oda sütött a nap és körülöttünk virágzó fák, cserjék. Miután megtömtük a pocinkat továbbindultunk és több falun keresztül is megfigyelhettük, hogy a vidékiek még ma is készülnek a húsvétra. Sok helyen hímes tojások díszítették a fák ágait. továbbhaladva az egyik hétvégi ház udvarában kosárfonókat láttunk. Bekéredzkedtünk, aminek „ivászat” lett a vége. A gyerekek megnézték a vessző fonást, de a felnőtteket oly erősen kínálták a házi fehérborral, hogy nem lehetett visszautasítani (nem is akartuk). Aztán ismét szőlőhegyek között kanyargott az utunk, gyönyörű vagy csak hangulatos présházak, szép kilátás a tavaly októberben bejárt Badacsonyra és persze a Balaton feledhetetlen látképe. Többször is megálltunk pihenni, napozni, bámészkodni. Az erdőkben most zöldell a mindent szőnyegként beborító medvehagyma, amit a szendvicseinkre raktunk. Nem volt hosszú a mai nap távja, így a sok pihenés ellenére már koradélután Vállusra érkeztünk. Az éjszakát itt töltjük, az önkormányzat épületében. Gyorsan alvóhelyet kellett foglalni, mert kicsi a helyiség. De a bátrabbak kint sátraztak, a vakmerőek pedig sátor nélkül bivakoltak az udvaron. Állt ott egy gúla fölhasogatott fából, abból nagyon jó várat lehetett készíteni. Hatra jött az vacsora, készítettünk asztalokat és kihordtuk a székeket, mert kint jobb idő volt, mint bent. A múlt évi menüt kértük és ismét nem csalódtunk a szakácsokban. Finom bableves és aranygaluska volt. Mindenki dugig ette magát. Ez persze nem gátolta meg a gyerekeket a falu felfedezésében, főleg a játszótér környékét nézték meg, és ha már ott voltak, akkor fociztak is egy hatalmasat. Este nyolckor a vak sötétben fejezték be a meccset, talán döntetlennel. Az apróbbak is csak akkor tértek haza, ők hintáztak és forgóztak. Csodálom, hogy nem hányták ki a vacsit…(?!)
MÁSODIK NAP
Az éjjel fagyott. Engem ez hidegen hagyott(ha-ha!!!), de még jobban a sátrasokat, így néhányan hajnalban beköltöztek az épületbe (nem mintha ott sokkal melegebb lett volna) A bivakolók kibírták, de nem sok híja volt a fagyhaláluknak. Bent reggeliztünk és megcsináltuk a szendvicseket a mai napra, de a hideg ide vagy oda egyszer csak el kellett indulnunk. A nap sütött és emelkedővel indultunk, így hamar fölmelegedtünk. Válluson még bepecsételtünk egy régi közértnél, amit szerintünk érdemes volna műemlékké nyilvánítani. Az épület időutazás a hatvanas évekbe. Szép erdőkön és völgyeken mentünk, de egyre többször láttuk a nagyváros közelségének a jeleit, a szemetet. Egy koronglövő lőtér mellett megálltunk korongot gyűjteni és pihenni keveset. Innen már hamar Keszthelyen voltunk, ahol a Balaton partján tartottunk hosszabb pihenőt. Napozás, fagylaltozás, vadkacsa etetés voltak a programok. Ezután át kellett sétálnunk az egész városon, így nem hagytuk ki az Eszterházy Kastélyt. Igaz csak kívülről csodáltuk meg. Hévízig hosszú egyenes kerékpárúton mentünk, óriási mocsári ciprusok között. A tófürdőt csak a kerítésen keresztül néztük meg, mert nagyon elszaladt az idő. A pecsételés után buszra szálltunk, hogy átmenjünk Alsópáhokra ahol a mai szállásunk lesz. Az általános iskola tornatermében szállásoltak el bennünket. A segítőkész gondnok még hagytak kint foci és kosárlabdát is. Az udvaron voltak padok asztalokkal, így a vacsoránkat kint tölthettük el. Kellemesen meleg volt az idő, jól esett kint üldögélni még evés után (és a sör is finom volt). Közben a tornateremben már mindenki foglalt magának helyet. Külön a kicsik és külön a nagyok (és külön, akik horkolnak). Előkerültek a társasjátékok és a kártyák. Csak este fél tíz után sikerült lecsendesíteni a csapatot, hogy álomországba utazzanak.
HARMADIK NAP
Kellemesen meleg volt az éjszaka, jót aludtunk. Reggeli után nem sokkal már úton is voltunk. Hévízen keresztül hosszan vezetett az út. Alaposan megkritizáltuk az út szélén álló „zimmer feris palotákat”. Aztán szőlők között kanyargott ösvényünk és érintettünk egy régi temetőt, benne egy több száz éves templommal. Aztán jött erdő-mező és úgy döntöttünk néhány száz méterrel rövidítünk az úton. Ennek bozótharc lett a vége, pedig már hányszor megfogadtam, nem rövidítek, mert abból szívás lesz. Túléltük és megérkeztünk a Betyár csárdához ahol pecsételtünk és pihentünk is. A gyerekek nagy örömére a vendéglősök ajándék csoki nyuszival kedveskedtek nekik. ( Sajnos nekünk a sörért fizetni kellett ) Ezután megnéztük a betyársírokat és elolvastuk a hozzá tartozó érdekes történetet. A következő faluban a kocsmában volt a pecsét , ahol összeismerkedtünk egy labdazsonglőrrel(elmondása szerint) akinek még Hollandiába is van szponzori szerződése. Persze lehet, hogy valamit félreértettünk (mert csúnyán be volt állítva), hiszen mikor jött utánunk az utcán pont az út közepén konfliktusba keveredett a saját kerékpárjával, hogy most ki tol kit, szerintünk a bicikli győzött, maga alá temetve az erősen részeg egyént.(vagy kaszkadőr volt???) Már szinte elértük a mai nap pihenőhelyét –Zalaszántót – amikor egy csábítóan hegyes formájú, hegy került az utunkba, vakítóan fehér sziklákkal a tatajén. Egyszerűen nem lehetett kihagyni. Legalábbis én nem tudtam, így másodmagammal nekivágtam és fél óra múlva már a csúcsról csodálhattuk a panorámát. Nem sokáig, mert közben jött a telefon a többiektől akik tovább mentek, hogy a suli zárva, nem várnak bennünket. Lefelé valahogy gyorsabban haladtunk és negyed óra múlva már mi is a faluban nyomoztunk tanárok vagy gondnok után. Munkánkat siker koronázta, így hamarosan egy idegen házba kopogtunk és az ott lakóknak jeleztük,hogy a suliban aludnánk. Telefon ide-oda,(közben a tanárnőnél finom sütemény evés) de a lényeg, hamarosan bejutottunk az éjszakázó helyünkre. Még a fűtést is sikerült elintéznünk. Megint pozíció szerzés az épület különböző helységeiben, persze mindenkinek jutott hely. Aztán forró vizes fürdés és utána pizza.(ez volt a nap fénypontja) Sötétedés után megjött a nyuszi is és a templom előtti parkban eldugott sok-sok csoki tojást. Még fejlámpa mellett se volt könnyű megtalálni azokat.
NEGYEDIK NAP
Zuhog az eső. Menjünk vagy ne? Sokáig osztottunk-szoroztunk mire találtunk egy kompromisszumos megoldást. Aki maradt társasozott, aki ment, jól felöltözött. Nagyon hangulatos út vezetett át a falun és mert a felhők magasan voltak még a kilátás is csodás volt. Hamarosan megérkeztünk a legnagyobb európai sztupához, amit maga a tibeti láma avatott föl. Nem sokáig maradtunk, mert az imazászlókat (és kabátjainkat is) túl erősen lobogtatta a szél.(!!!) Ma ismét medvehagymás erdőkben haladtunk. Elmentünk a Fekete-kövek mellett és Tátika vára alatt. Ma valahogy nem volt meg bennünk a tegnapi lendület, hogy megmásszuk azokat. Átvitt az utunk az őserdőn is, ahol már kétszáz éve nem vágnak ki fákat. A hatalmas faóriások közül nem egyet kidöntöttek a viharok. A természet körforgása révén ezek újra részei lesznek az erdő talajának, ahonnan a gyökereken keresztül ismét óriásokká nőhetnek. Az eső mellett mostanra hideg lett és a szél is egyre erősebb. A kisebb gyerekek már az én kabátzsebeimben keresnek meleget kezeiknek. Elég jellegtelen részeken megyünk, de azért egy szarvastehenet észreveszünk, ami picit feldobja az amúgy fagyos hangulatot.. Persze ő is meglát bennünket és elillan a fák között. Nagyon várjuk már a sarvalyi erdészházat az utolsó pecséttel, de legalább az autóm lámpáinak fényét, amivel az Éva elénk jön, hogy visszavigyen bennünket az iskolához. Az utolsó részt már aszfalton tesszük meg, de már ezt sem bánjuk. Az az igazság, hogy én szeretek esőben túrázni, de ez már nekem is sok volt. Úgy átfáztunk a végére, hogy a pecsételést is kihagytuk, csak már otthon legyünk. Sajnos tényleg ilyen lett a túra vége, de ez befejezésnek nagyon szomorú. Ezért arra gondoltam, csak ideírom, hogy nagyon jól éreztem magam veletek és köszönöm, hogy eljöttetek.
Időpont: 2010. április 2-5. (péntek-hétfő)
Találkozó: Tapolca vasútállomás, 10 óra 00 perc (!)
Első nap: április 2. péntek, Tapolca-Vállus 15 km (+300 m szint)
Szállás a Polgármesteri Hivatalban, saját polifoamon és hálózsákban. A meleg vacsorát este 6-ra hozzák.
Második nap: április 3. szombat, Vallus-Hévíz 19 km (+250 m szint)
Szállás a Szántó Imre Általános Iskolában, Alsópáhokon, saját polifoamon és hálózsákban. A meleg vacsorát este 6-ra hozzák. WC, zuhanyzó van.
Harmadik nap: április 4. vasárnap, Hévíz-Zalaszántó 16 km (+350 m szint)
Szállás a helyi általános iskola tornatermében, saját polifoamon és hálózsákban. A meleg vacsorát itt is este 6-ra hozzák. WC, zuhanyzó van.
Negyedik nap: április 5. hétfő, Zalaszántó-Sarvaly EH. 15 km (+210 m szint)
Étkezés: Első nap reggelire és ebdére kell hozni szendvicset és innivalót, de meleg vacsora már lesz. Második és harmadik napra reggelit és ebédet közösen vásárolunk, este pedig hozatott kétfogásos vegetáriánus főtt étel lesz. Negyedik napra közösen vásárlunk, a vacsora pedig már otthon :)!
Költségek:
Az útiköltség, a szállások és étkezések díja összesen gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt
9 000 Ft/fő.
Felszerelés:
- Derékalj
- Meleg hálózsák
- Kényelmes és az időjárásnak megfelelő ruházat, cipő (bakancs!)
- Fejlámpa
- Erős műanyag/fém pohár
- Min. 0,75 literes műanyag flakon
- Szendvics készítéshez bicska
- Pótzokni
- Kényelmes hátizsák
Fontos!A felszerelésetek nagy részét személykocsi viszi az esti alvóhelyekre
Ne felejtsétek otthon a kéktúra füzetet!
Március 25-ig jelentkezzetek e-mailben, vagy telefonon!
Mayer Zsolt, +36-30-948-0130, [email protected]
