A TERMIK Táborokra minden évben jut egy szaftos vihar. De nem csak olyan, mint a rajzfilmekben, hogy a hős kicsit vizes lesz, hanem bizony előfordult már sátordobáló erősségű esős-szeles vihar is. Természetesen mindez túlélhető, hiszen a szervezőcsapat jó előre felkészíti a résztvevőket és a sátrakat az extrém időjárásra, így ha lecsap a vihar, már mindenki tudja, mit kell tenni!
2012-ben, az ötödik TERMIK Tábor évében indítottuk útjára tábori blogunkat, melynek segítségével mindig egy-egy középiskolás segítőnk mutatja be a tábor létrejöttét, előkészítését.
A viharok előtt a tábor saját médiumai (Balázs & Marci) közül az egyik – igazán extrém esetekben mindketten – előre megmondja, hogy lesz egy elképzelhetetlen méretű vihar. Amikor ezek a szavak elhagyják a szájukat, az egész tábor megdöbbenve figyel.
A két látó előre tudja a vihar erejét, várható érkezését és azt is, hogy félni kell-e. Ezek után kiosztják a feladatokat. Minden családnak van egy nagyobb feladata, amit meg kell csinálnia. Ez általában a nagysátrak és tábori „közintézmények” biztosítása. Ezek után az adott család fogja magát, és a családtagok sátrain segít. Ha valakinek mondjuk kiszakadt a sátra, akkor azt befoltozzák – vagy csak megállapítják, hogy a megfelelő eszközöket nem lehet előteremteni 5 percen belül, tehát lesz a mi lesz… Na jó, igazából ebben az esetben a sátorban lakó gyereket áttelepítik egy másik sátorba, ahol kedvére mókázhat, amíg odakint a vihar tombol. Természetesen a saját sátrak pakolászása után mindenki kimegy és szemetet szed, felszedi az olyan cuccokat, amiket elfújhat a szél és segít annak, aki még nincs kész.
Eközben a médiumok ontják a hasznos tanácsokat:
A sátrakban mindenkinek a saját cuccait középre kell pakolnia, vagy legalább annyira be, hogy ne érjen a sátor oldalához. Ez lényeges, mert így nem ázik el minden felszerelés a sátorban. Miután megvagyunk a pakolással, be kell feküdni a sátorba és erősen relaxálni. Igen erősen… Amikor a relaxálás történik, addigra odakint durva vihar van. Amíg a kis táborozó relaxál, addig a médiumok által vezetett csapat (ami a legbátrabb segítőkből és szervezőkből áll) a viharral dacolva figyeli és felügyeli a gyerekeket. Saját életük és értékeik kockáztatásával tartják fent a harmonikus szétázás csodás folyamatát.
Amíg ez a csapat igyekszik figyelni mindenre, a szél olyan sátrakat fúj el, amiket a gazdája nem állított fel rendesen. A hatalmas szél nagyon erős, így azokat a dolgokat is felkapja és elfújja, amiket csak odadobtak a sátor előterébe.
Amíg odakint vihar van, mindenkinek bent kell lennie a sátrában. Ha valaki nagyon fél, akkor átmehet egy barátjához, vagy akár családfőjéhez aludni. Ilyenkor lehet a legjobb partikat csapni, hiszen mindenkinek jót tesz egy kis rémtörténet, kártyázás, stb. Akinek pedig beázott a sátra, az ideiglenesen valamelyik médiumhoz költözik.
Ha nagyon sok embernek beázott a sátra, akkor egy nagy katonai sátorba költöznek a cuccaikkal együtt. Az ilyen nagy sátrakra vigyáznak a segítők, a szervezők és a médiumok.
Miután elállt a vihar, mindenki kijön a sátrából és rendet rak odakint. A szél által elfújt sátrakat visszateszik a helyére, mindenki kicsavarja a vizes ruháit és korgó gyomorral várja a reggelit.
Miután minden kész, jöhet a kaja!
Írta: Székely Márton és Ujlaky Petya
