A Magonc Alapítvány 2008-as nyári természetismereti táborának, a TERMIK Tábornak egy borsodi község, a festői környezetben fekvő Varbó adott otthont. A Bükk magasabb hegyeitől északra, a fennsík peremén kívül, a Sajóba folyó Nyögő-patak völgyében, közvetlenül a duzzasztott tó mellett emelkednek a település házainak szépen meszelt falai. Ez a vidék az Északi-középhegység részeként még igencsak hullámzik, így a falu utcái is fel-felkanyarognak a néhol szőlővel befuttatott lágy ívű dombokra…
Egy ilyen dombocska délkeleti oldalában, a helyiek által kaszálóként hasznosított Köves-oldalon találtunk ideális helyet a tábor lebonyolítására. Bár a rét igencsak erős esésű, a puha, lekaszált fű és az azt szegélyező fák árnyéka jócskán kárpótolja a teljesen vízszintes sátorhely hiányát. Több fejtörést okoz az ezen a környéken egyáltalán nem ritkaságszámba menő nyári felhőszakadás, melynek bő vizét a rét a legmélyebben fekvő sarok felé vezeti. Az a sarok sajnos éppen egybeesik a legmegfelelőbb táborozóhellyel.
Ellenben szerencsére a veszélyes, „kellemetlen” állatok viszonylag kis számban képviseltetik magukat a réten, így a darázs- és méhfélékre egyáltalán nem, a szúnyogokra is csak igen elvétve kell számítanunk.
A rét talaja agyagos, kifejezetten nehezen ásható, de legalább a toalett gödreinél szóba sem jöhet a beomlás veszélye, valamint a tűzhely külső részének megtapasztásához is találunk megfelelő anyagot helyben. A szóban forgó terület elég szeles. Tájolása miatt a nap viszonylag későn kel, a rétet körülvevő domboknak köszönhetően. Ezzel és a szegélyező fák üde lombkoronájával az egész nap folyamán számíthatunk több-kevesebb árnyékra. A konyha, a hűtőgödör és a toalettek elhelyezése természetesen lehetséges az erdőben, így ezek mindig hűvösben maradhatnak. Arra viszont számítanunk kell, hogy az erdőben elhelyezett objektumokhoz sűrű bozótoson kell átkelnünk, ezért mindenképp érdemes ösvényeket kialakítani!
A táborhelytől 10 perc sétával érhető el a Varbói-víztározó, amely sajátos hangulatával és gazdag élővilágával fontos tényező volt a tábor helyszínének megválasztásakor. A rendkívül aktív horgásztevékenység miatt a tóban fürödni szigorúan tilos! A tavat tápláló patak már a Bükk-fennsíkon ered, forrását, a bővizű Andó-kutat könnyedén fel is kereshetjük.
A másik irányban a kaszálót átszelő, ritkán járt kék turistajelzésen jó félóra sétával érhetjük el a Harica-patakot, mely (főleg eső után) igen bővizű. A faluban természetesen számtalan közkutat használhatunk, vizük hideg és tiszta.
Habár maga a táborhely kívül esik a Bükki Nemzeti Park és más hivatalos természetvédelmi terület határain, nem kell sokat gyalogolnunk, hogy védett területre érjünk (például az Andó-kút már itt található). Természetesen a védetthez hasonlóan ügyeljünk a hatóságok által nem kiemelt természeti területek tisztaságára, épségére is!
A település lakossága kb. 1000 főre tehető, főleg az egykori környékbeli, jómódú bányászok leszármazottai lakják. A község modern, táborunktól távolabb eső részével az érintkezés minimális volt, azonban a közelebbi, tó felőli oldal lakosai segítőkésznek, érdeklődőnek és teljes mértékben toleránsnak bizonyultak. A távolabbról érkezett vendéghorgászok állandó jelenlétében sem volt kivetnivaló.
A helyiek többször is segítséget nyújtottak a rakodásban (traktor, terepjáró), valamint a romlandó élelmiszereket is minden fennakadás nélkül szerezték be napról napra, a helyi kisboltban. Itt a tulajdonos nagylelkűségének hála hűtőben tárolhattuk a szabadban amúgy romlandó alapanyagokat. Zsuzsa-néni boltjából szereztük tehát be naponta a szükséges élelmiszereket, melyek (esős idő kivételével!) bármikor felszállíthatóak a táborhelyre személygépkocsival is. A beszerzés zavartalan lefolyása végett előre leadtuk a boltosnak a napokra lebontott listát, így mindig, minden a megfelelő mennyiségben elérhető volt.
A község hivatalai ingadozó nyitvatartásuk miatt csak korlátozottan vehetőek igénybe, de a falunak saját kis postája, orvosi rendelője, múzeuma és viszonylag modern polgármesteri hivatala van. Ezek mellett két kisbolt, egy nagyobb (Reál) bolt, egy cukrászda és néhány házi borászat teszik ki a falu szolgáltató egységeit, nem számítva az ivókat (a szokásosnál kevesebb van belőlük!) és a tóparti Horgász büfét. Ez utóbbi van a legközelebb táborhelyünkhöz, itt tiszta nyilvános WC-hez és egy kis ismerkedés után melegvizes zuhanyzóhoz is hozzájuthatunk a tulajdonosok révén.
A falu látnivalói inkább a természeti kincsek terén jeleskednek, de mindenképpen említést érdemel a falumúzeum (előzetes egyeztetéssel látogatható), a református templom és a szőlősök közötti zöld domboldalban megbúvó temető is. Az utóbbi időben hiszékeny turistákat vonzott a környékre az a hír is, hogy a tóban lakik „Varbi”, a rettenetes víziszörny, akit csak néhány párás reggelen pillanthattak meg a legkitartóbb horgászok. Mindenesetre, ha elszalasztanánk az „élő” bestia látványát, a szörny természetes anyagokból álló „szobrát” megtekinthetjük a tájház udvarán is.
A település és a táborhely megközelítése kielégítő, csoportoknak leginkább a miskolci vasútállomásról, különbusszal ajánlott. Persze menetrendszerinti buszjáratok is közlekednek Varbó és Miskolc között, a falu központjában lévő megállóból a táborhely félórás sétával, némi kaptató után elérhető. Majdhogynem zsákfalu lévén az átmenő forgalom minimális, szinte csak horgászok autóival vagy mezőgazdasági járművekkel találkozhatunk.
Mint ahogy ez már fentebb szerepelt, a Köves-oldal megközelítése a legtöbb személyautóval lehetséges, de csak száraz idő esetén. Eső után a csapadék vájta nyomvályúkban fut le a rét vizének legnagyobb része (egészen a tóig), így ilyen helyzetben terepjáróval is gondot okozhat a meredek földúton való felmenetel. Ilyen esetben hólánc használatával, vagy traktorral érdemes próbálkozni. További problémákat okozhatnak az út fölé behajló ágak, a mély nyomvályúk, valamint a sóderes töltés az úton. Mindenképpen érdemes az első alkalommal gyalog megbizonyosodni járhatóságáról!
Egy szó mint száz, a varbói Köves-oldal egy általános nomád tábor minden igényének megfelel, optimális időjárási körülmények mellett.
A táborhely további előnye, hogy elhelyezkedése lehetővé teszi sokféle szakmai program levezetését, mivel az ideális helyszínek pár órás sétával kényelmesen elérhetőek, érdekesek és ritkán jártak.
Az alábbiakban a környék nevezetességeinek bemutatása következik a TERMIK Tábor szakmai programjainak szemszögéből:
Néprajz foglalkozás keretében leginkább Varbóra érdemes lelátogatni, a falu már részletezett látnivalóinak megtekintése nem vesz igénybe hosszú időt és minden korosztálynak élményt nyújt. A varbó szó fűzfát jelent, ezt szimbolizálja a falu főterén álló fűzfa is. A főtéren még egy szimbolikus kopjafát találunk, amit a millennium alkalmából emeltek. Eleink az ősi hagyományoknak megfelelően, hasonló fejfával temették halottaikat. A helyiek közreműködésével tehetjük még érdekesebbé ezt a programot, melynek része lehet egy tóparti réten zajló kézműves foglalkozás, vagy akár egy borászati bemutató (felnőtteknek kóstolás) is. Érdemes utánanézni az építészeti adottságoknak, gazdálkodási módoknak, gasztronómiai jellemzőknek is.
Hosszabb „túlélőtúra” keretében némi bozótoson átvágva feljuthatunk a Bükk-fennsíkra, vagy egy rövidebb kirándulás során a védett területen kívül élvezhetjük a természet elhagyottságát, a vadont. Külön élmény lehet a tavat övező mocsaras részen való átkelés, vagy a tavat tápláló patak követése az Andó-kútig. A hétvégenként erre zakatoló erdei kisvasút pár évtizede még jóval hosszabb úton közlekedett, a régi nyomvonalat visszahódító bozótoson át kemény küzdelem árán törhetünk járást az egykori állomások felfedezése érdekében. Térképészkedhetünk, tájolhatunk, a mészkőhegység hullámain fel-le tekeregve elfáradhatunk és sajgó lábainkat a hűs vizű Harica-patakban jegelhetjük. Ki-ki saját lába ereje szerint.
A melengető napsugarak mellett a természet más tüneményivel is igyekszik a gyerekeket már kora reggel előcsalogatni sátraikból. A Bükk-hegységre jellemző madárfauna leginkább énekes- és egyéb kisebb testű madarakból áll. Így aztán reggelente gyakran megesik, hogy a fülemüle, a citromsármány, a barátposzáta, vagy éppen a sárgarigó dalára ébrednek a táborlakók. Az éles szemű érdeklődők a tábor közelében a 10 nap alatt mintegy 46 madárfajt figyeltek meg, többek közt tövisszúró gébicset, vörösbegyet, gyurgyalagot, hollót és a környékre egyáltalán nem jellemző harist, mely még a szakmai program vezetőjét is alaposan meglepte. A víztározónak hála, vízimadarakat is megleshetünk szép számmal (búbos vöcsök családot, törpegémet, tőkés récét, vízityúkot), ezek a gyerekeknek talán könnyebben megfigyelhetőek. A program során az érdeklődők megismerkedhettek a távcső- és határozóhasználat csínjával-bínjával és remélhetőleg a következő reggel már ismerősként köszönti őket a hajnali madárszó.
Ha már az égre felpillantottunk madarak után kutatva, lábaink alá, az anyaföldre is érdeklődéssel illett fordulnunk. Bár rétünk keményre tapodott talajában nem sok fürkésznivalót leltek a kis geológusok, a Harica-patak völgyében, egy vízmosásban nagyon szép agyagkőzetek és konglomerátumok tárultak fel. Az agyagos kőzetekben a gyerekek szép számmal találtak levéllenyomatokat, melyek a varbói táj múltjáról meséltek nekünk. Hazafelé az erdészeti út anyaga is mesélt nekünk valamit, ugyanis megtaláltuk benne a hajdani ózdi kohászat melléktermékeit. A táborból a másik (déli) irányba elindulva a Bükk karszt-fennsíkjára érünk, ahol víznyelők, töbrök, dolinák és a felszínre került üledékes kőzetformációk tehetik sokszínűvé a földtan nap szakmai programját. Ez utóbbi lehetőség az érdekesebb részek nehezebb megközelíthetősége miatt csak gyakorlottabb túrázókkal ajánlott.
A varbói botanika program keretében először a táborhoz közeli tölgyerdőbe vezetett utunk, itt természetközeli és leromlott állományok között elhaladva jól megfigyelhettük a kettő közti különbségeket. Megismerkedtünk a fafajokkal (tölgyek, gyertyán, vadcseresznye) és sok gyógynövénnyel – útifű, mezei katáng, csalán, kis télizöld meténg, orbáncfű, cickafark, apróbojtorján. Egy-két szálat leszedtünk, jól megvizsgáltuk, majd a gyógynövényes zsákba tettük – másnap ebből készül a tea. Útközben a fák törzséről rajzos lenyomatot készítettünk, így a kéregről is fel tudtuk ismerni a fajokat. Ezek után lassacskán megérkeztünk az erdő bükkös részébe. Összehasonlítottuk a látványt a tölgyerdővel, megismerkedtünk a fákkal. Az aljnövényzetben páfrányokat találtunk és visszagondoltunk a régi páfrányfa-erdőkre. Az erdei nenyúljhozzám termésével játszottunk egyet, megszemléltük a pocsolyában az ebihalakat és a szalamandrát.
Miután leérkeztünk a patak völgyébe, megismerkedtünk a fűzfákkal, az égerfával, a martilapuval és az acsalapuval. A botanika nap „i”-jére pedig a hazafelé vezető út melletti vadcseresznye fa termésének megkóstolása teszi fel a pontot.
Mindent összevetve komolyabb szervezési nehézségektől mentes, a körülményekhez képest pihentető tábort vezettünk le a Varbó melletti Köves-oldalon. Az egyetlen nagyobb vihar ellenére köszönet illeti a kegyes időjárást, aki akár egy hanyag legyintéssel meghiúsíthatta volna a 2008-as TERMIK Tábor programját, valamint a helyiek segítőkészségét. Ezek közül a kedves emberek közül is kiemelném Papp Ferencet, aki mindössze bizalmi alapon, bérmentve rendelkezésünkre bocsátotta minden igényt kielégítő kaszálóját. Természetesen mint minden esetben, itt is alapfeltétel, hogy a tábor után mentesítsük a területet a hulladéktól, temessük be a gödröket, tehát állítsuk vissza az eredeti állapotot!
Minden lelkes táborszervezőt csak bátorítani tudok, tűzze ki egyszer nyári élményeinek helyszínéül kis hazánk eme félreeső részét, a Bükk lágyan hullámzó dombjainak aprócska ékkövét, Varbót!
A TERMIK Tábor szervezőcsapatának nevében:
Mayer Márton
2009 03. 03.
