Dr. Kovács László

Egy kis abaúji faluban, Garadnán nőttem fel, a gimnáziumot a közeli kisvárosban, Encsen végeztem. Ebben a környezetben tanultam meg, hogy ami máshol természetes adottság, annak eléréséért a nehéz helyzetben lévőknek duplán kell teljesíteni.

1979-ben kezdtem el tanulmányaimat az ELTE Jogi Karán, hamar kapcsolatba kerültem az akkor bontakozó, később Bibó Jogász Szakkollégiumként formalizálódó erősen rendszerkritikus társasággal. A szakkollégium morálisan és intellektuálisan is meghatározó mintát adott.

A gödöllői, ma már Szent István Egyetemen 1987-től oktatok gazdasági jogot. Az tesz boldoggá, ha a hallgatók a következő előadásomra is visszajönnek.
Az oktatás mellett ügyvédként dolgozom, gyakran tapasztalom hogy a hétköznapi élet és a jogszabályi előírások között egyre nő a távolság.

Feleségem és gyermekeim révén kerültem kapcsolatba azzal a közösséggel, ahonnan a Magonc is kinőtt. Látom a szívet, az akaratot és a gondolatot, ami élteti, jó remény van arra, hogy terebélyes fa legyen belőle.

Dr. Dobos István Péter (kuratóriumi elnök)

Fogorvosként végeztem 1988-ban, és engem is meglepett, amikor majd’ 15 évvel később rájöttem, mennyire szeretek gyerekeket tanítani, illetve velük együtt tanulni…

A természet iránti érdeklődés, a környezetünk iránti felelősségérzet persze már jóval korábbi keletű bennem. De ahhoz, hogy túrákat szervezzek, erdei iskolát, majd szakkört tartsak, kellett a feleségem, a gyerekeim -3 fiam van-, és egy olyan közösség, szellemiség, amivel a gödöllői waldorfban találkoztam.

Nagy hatással volt még rám a Magyar Hagyomány Műhelyben töltött két év, Molnár V. Jóska bácsinak köszönhetem –többek között- a gyimesi kapcsolatot.

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesületben ismertem meg Breuer Lászlót, Sumit. Ő abban szolgált példaként, hogy lehet a gyerekeknek tudást, értéket közvetíteni oly módon, hogy azt élvezzék, s szinte észre se vegyék, hogy fejlődnek, tanulnak.

Böjte Csaba pedig hitével, jóságával, szeretetével, s a dévai gyerekekkel sok mindent átértékeltek bennem, a fogorvosi munkámtól a társadalom peremén élő emberekhez való kapcsolatomig.
Bizakodással tölt el a jövőt illetően,és nagy öröm számomra azt látni, hogy a lassan felnőtté váló fiatalok tovább folytatják az általunk megkezdett utat, sokszor nagyobb tehetséggel és kreativitással, mint ahogy azt mi tettük.

Dobos Balázs (kuratóriumi titkár)

1991. augusztus 16-án születtem Budapesten, de életem első néhány évében Tiszakarádon laktam. A természet iránti érdeklődésem akkor kezdett kibontakozni, amikor kéthetes koromban először mentem csónakázni a Tiszára :).

Azóta ezt sok-sok családi kirándulás, erdei iskola, kéktúra, és szakköri foglalkozás tovább csiszolta; leginkább a madarászat, általános környezetvédelmi témák és persze a környezeti nevelés foglakoztat.

Általános- és középiskolai tanulmányaimat a Gödöllői Waldorf Iskolában folytattam, 2011-től az ELTE társadalmi tanulmányok szakos hallgatója vagyok.

A Magonc Alapítvány munkájában honlapszerkesztéssel, pályázatírással, a TERMIK Tábor és egyéb programok szervezésével veszem ki a részem; 2011 nyarától pedig a kuratórium titkárává is kineveztek.

Farkas Boglárka

Farkas Bogi vagyok, amatőr természetfotós, természetjáró és életművész.

Szadán élek egy kertes házban, Gödöllő mellett. Általános iskolás éveimet a Gödöllői Waldorf Iskolában töltöttem főleg, itt kerültem a GreenPici Szakkörbe; eleinte, mint résztvevő, majd, mint felsős segítő. Gyerekkoromban sokat kirándultam szüleimmel, legendákból tudom, hogy általában elől ugrándoztam igen lelkesen... :) Jelenleg a Gödöllői Waldorf Gimnáziumban tanulok.

Több környezetvédelmi civil szervezetnél önkénteskedem, többek közt Greenpeacenél, Pangea Egyesületnél és persze a Magoncnál. Nyaranta gyerekeket táboroztatunk a Magonc lelkes önkénteseivel, itt Néprajz/Kézimunka szakmai programfelelős minősítésben veszek részt. Évközben a GreenPici szakkörösökkel kirándulunk, közös programokon veszünk részt. Szeretek a csillagos ég alatt aludni, szeretem a vihart és az őszi fényeket.

Fontosnak tartom, hogy a gyerekek ismerjék a saját eredetüket, hagyományaikat és ezzel együtt értéket tudjanak teremteni. Bízom abban, hogy táborainkkal, szakköreinkkel helyes irányt mutatunk a gyerekeknek, olyan értékrendjük alakul ki, amivel Ők maguk is értékes emberek lesznek.

Kovács Réka

Sziasztok, Kovács Réka vagyok, a Magonc Alapítvány programjainak sportos, dalos, fotós, jókedvű segítője. 1992-ben születtem, azóta Gödöllőn élek, ahol először óvodába, majd általános iskolába, és jelenleg gimnáziumba is Waldorfba járok. A kezdetek kezdetén itt ismerkedtem meg a Dobos Péter által terelgetett GreenPici szakkörrel.

Hamarosan osztálytársaimmal már a Madarak és Fák Napja alkalmából rendezett országos vetélkedőre készültünk. Amióta kinőttem a szakkör „célkorosztályából", már csak mint felsős segítő tevékenykedem itt-ott, ahogy időm engedi. A Magonc egyik fő rendezvényén, a nyári TERMIK Táborban délutáni (sport) programos minősítésben veszek részt, de a gyerekek reggeli zenés ébresztéséért és az esti tűz melletti éneklésekért is én felelek, valamint társszerzője vagyok a minden évben korlátozott példányszámban kiadott TERMIK Daloskönyvnek .

Időm legnagyobb részében nevetek, sportolok (korfball, kézilabda, sziklamászás, futás, tenisz, sok-sok túrázás...) vagy zenélek (furulya, klarinét, szaxofon, gitár...).

Harangi Rita

Már gyerekkoromban is nagyon szerettem kirándulni, minden nyaramat vándortáborban töltöttem. Az egyetemen geológiát tanultam, rengeteget voltunk kint a természetben és sokat utaztam szép helyekre. Fontosnak tartom, hogy a gyerekeim is szeressenek kirándulni és a természetet óvó, védő szemlélet alakuljon ki bennük. Azt gondolom, hogy ez csak úgy jöhet létre, ha mi felnőttek velük együtt kirándulunk, táborozunk, otthon közösen gyűjtjük szelektíven a hulladékot... És jó, ha van egy csapat is, ahol gyerekek-felnőttek ismerik és szeretik egymást, egy igazi közösség, ahol mindenki így él, olyan csapat, mint a magoncosok..

Mayer Zsolt

1962-ben születtem Budapesten, de nagyon hamar lekerültem Gyulára, ahol kisgyermekkoromat töltöttem nagyszüleim óvó-védő és nevelő szárnyai alatt. Azt gondolom, ez az időszak volt az egyik alapvető személyiség formálóm.

A másik meghatározó élmény már kisiskolás koromban ért. Osztálytársam nagypapája többször vitt el unokáival együtt kirándulni a budai hegyekbe, és közben gyönyörű meséket mondott.

Ezután jöttek a szakközépiskolai évek, a technikum elvégzése és én az építőiparba kerültem. Most egy barátommal vezetünk közösen egy kisvállalkozást. Mindeközben sem szűnt meg a természetszeretetem és igényem annak megismerésére. Megnősültem, következett a családalapítás, majd négy csemete és ezzel együtt a WALDORF. Hiányosságaival együtt is így, nagybetűvel, mert itt sok új ismerősre tehettem szert, akiknek hasonló dolgok fontosak az életben, mint nekem.

Innen már csak kis lépés volt, hogy a szigetközi nyári, a síelős téli táborok és az egész tanévet végigkísérő kirándulások szervezése az én kezembe kerüljön. Három éve pedig már a nagyfiammal együtt vezetjük az iskolai fal és sziklamászó szakkört.

Zsolt vagyok, nem „Zsoltbácsi”. Remélem még sokáig hívnak így a gyerekek a közös természetjáró programjainkon.